Teleport Afterwork – Tóth Balázs Máté

Tóth Balázs Máté: Végül az volt, hogy beadtam a portfóliómat az Irwin csoportnak, ők pedig kiválasztották a Kim Jong Ilről szóló munkámat.

Don Tamás: Kérlek meséld el azt a munkát részletesen, mert annak az installálása az egyik legnagyobb szopás volt a kurátori karrierem alatt.

TBM: Mivel Kim Ir Szen, a fater is diktátor volt, Kim Jong Il már gyerekkorában az összes parádén ott volt. Ezért megcsináltam a kicsi fejet, ahogy az erkélyről próbál lenézni a tömegre. Megcsináltam az erkélyt…

DT: Képzeljetek el egy kurva nagy erkélyt, ami akkora, mint két csocsóasztal.

TBM: 2,5 méter.

DT: És a tetején van egy fej, ami lenéz… és azt a magasba kell felinstallálni. Nagyon jól néz ki! De hát azt felrakni…

Margl Ferenc: És ez miből van?

TBM: A keret eredetileg fa volt, az új verzió az vas. Most már könnyebben installálható, ám de kurva nehéz. Egy ilyen Quechua-sátor módszer kéne. Csak így kidobnám és ott az erkély…
Általában filmeken melózok díszletépítőként. A Die Hardnál megtanultam hungarocellből és gipszből tökéletes mészkőimitációt csinálni, ami aztán helyenként már inkább beton, szóval annyira mégse tökéletes. A festésen sok múlik… a fej az meg viasz.
Végül az Irwin csoport kiválasztotta a Kim Jong Il az erkélyent, és akkor gyorsan vasvázat gyártottam, nem akartam szarakodni a fával. Megcsináltam az egészet, legyártottam a hungarocell paneleket. Bedobozoltam, de eszeveszett nehéz lett az egész. Taxit kellett hívni az Epresből, hogy elvigyük a Nyugatiig, mert egyszerűen nem bírtuk vinni. Nagy nehezen sikerült, betoltuk a liftbe, gomb megnyom, ajtó becsuk, fölmegyünk a harmadikra valahogy, kidöntöttük a dobozt és vittük be a lakásba. Mindezt a barátnőmmel… másnap reggel újra le a harmadikról, El a Délibe, indul a vonat.
Ott állok. Előtte nem tudom hányszor egyeztettem a MÁV-val, hogy:
“ -Figyu, felfér egy ekkora csomag?
– Hát, ha nem zavar senkit, persze.”
(Ami nagyon szar volt az egészben, hogy az egész 9 órás úton tök egyedül voltam a kabinomban, tehát simán ott lehetett volna a csomag.) Rakom fel a vonatra a cuccot, és jön a kalauz.
“- Ez mi?
– Hát ez egy szobrot tartalmaz, és mindenképpen el kell jutnia Ljubljanába, mert holnap nyílik a kiállítás és ott kell lennie.
– De ez túl nagy…
– De a kollégájával azt beszéltük, hogy oké a méret, többször beszéltem több emberrel, és azt mondták, hogy oké.
– De ezt nem lehet. Nem engedhetem fel, túl nagy, veszélyes, akadályozza a menekülési útirányokat.”
És akkor ott álltam, hogy baszki. Vissza az egész, taxi hív… Én felszálltam a vonatra, mert Lljubljanába el kellet jutnom. Közben így serényen az Irwin csoporttal e-maileztünk, hogy hát ez történt… Közben mellettem volt egy pici Mussolini-fej, amit csináltam. Mondta később a Miran, hogy élete egyik legfurcsább beszélgetése volt, ahogy sétált Lljubljana belvárosában és üvöltött – mert közben ment a vonat, alig hallottam – a telefonba, hogy “Kim Jong Il fejét hozd el!!!”
Megérkeztem, és akkor először volt egy ilyen sztárművész érzés. “Jó akkor figyu, mi kell hozzá? Hát kéne faanyag, hungarocell…” Jó, megvettük a cuccokat, kaptam magam mellé három embert, akik levágták méretre, összecsavarozták, felrakták a falra, nekem csak meg kellett csinálnom a paneleket azzal a filmes technológiával és fel kellett ragasztanom. Párhuzamosan meg felhívtam a barátnőmet, hogy “figyu, van egy kis gond, kéne nagyon gyorsan venned egy vonatjegyet Lljubljanába, és el kéne hoznod Kim Jong Il fejét…” Azt hitte viccelek…De kész lett!“

Kim-Jong-Il-az-erkelyen.jpeg

Kim Jong Il az erkélyen, 2013

viasz, hungarocell, gipsz

120 x 250 x 100 cm

Advertisements